Hol volt, hó' nem volt, mikor még a kurta farkú kismalac is vígan túrt, mert nem fagyott be az orra, szomorúan tapasztaltam, hogy az első kiszemelt beömlő foglalt.
Mit volt mit tennem, a folyó vízállása miatt egy másik beömlő után kellett néznem.
A szerencse rám talált, mert a következő helyszin szabad volt. Óvatos megközelítés után már lendült is egy élénk farokmozgású gumihal - természetesen a megfelelő súlyú jigfejjel - a folyó közepébe.
Kontaktus felvétele után a műcsali minden rezdülését érzem. Pár mozdulat, és a sodrás miatt már szinte a lábam előtt járja táncát a gumihal. A torkolat meglassuló, kavargó vizében óvatosabbá teszem a mozgását, és egy megbillentés után valami érezhetőbben ráharap.
A térségünkben a leggyakrabban előforduló kisebb egyedsúlyú ragadozó halak kapásához szokott érzékeimmel azonnal felfogom, hogy ez az a hal amire valószínűleg egész szezonban vártam. A bevágás is ehhez mérten emberes. Aztán mintha egy termetes fazék fedőjébe akadtam volna.
Csigalassúsággal mozdult meg a hal. Mivel teljesen a part szélén kapott - csodáltam is, hogy nem vettem észre - ezért gondolom, hogy az akasztás pillanatában ért sokk miatt is azonnal megmutatta magát és ezt követően kezdődött meg a harc.
Felszíni védekezését nagy hullámok, mélyhangú csobbbanások kísérték. A zsinór fütyülve szelte a vizet a kirohanások alatt, ( de szép is tud lenni ez a horgászat ... ) a keményre állított fék és a határozott fárasztás miatt a halat sikerült aránylag rövid időn belül szó szerint nyakon ragadnom.
Öröm és öröm, talán tíz perce horgászok. Pergetek, ahogy legtöbbször.
Csak egyet dobtam.
Aki nem hiszi, járjon utána ...
Ilyen ez ...
Írta: Gyöngy László