Míg a legutóbbi alkalommal egy szép széltől vörös naplemente a tavaszt jósolta, (ami be is jött és tartott három és fél napig), addig a megvénült csökönyös tél halála előtt kissé erőre kapott, gátolva az újabb horgászkalandok megszületését. Míg kénytelenek vagyunk az akarata előtt fejet hajtani és, hogy ne maradjunk halfogás nélkül addig is itt egy pár gondolat:
Az a szent meggyőződésem, hogy az emberek zöme alapjában véve szereti a halat, ha másképp nem is, de legfőbbképpen az asztalon egy finom étel formájában. Viszont a halétel szeretetük nem egyenesen arányos a hal fogyasztásával. Nagy általánosságban, ha hal kerül az asztalra akkor az valamelyik ünnepnek köszönhető. Bármennyire is imádják a halételt, mégsem készítik el kellő gyakorisággal, nem szeretnek vele vesződni. Mert milyen a hal? Bőre nyálkás, csúszós, az egész állat csupa hideg, „büdös” halszagú, tisztítása során felfordul az egész ház, nem beszélve az elkészült ételről ami telis - tele van szálkával. Szóval macerás az egész és inkább lemondanak a sűrűbben felkínálható halas ételekről.
Tényleg ennyire bonyolult lenne?
Nézzük, itt egy ideillő kérdés:Mi lesz vacsorára?
Én már tudom. Hal. Hogy milyen, az attól függ mit fogunk, csukát vagy süllőt. Ne aggódj! Inkább tarts velem. Talán nem bánod meg.
Mesébe illő ősz van. Egy sétára hívlak. Méghozzá egy szépséges folyópartra. Adok egy orsóval felszerelt horgászbotot, hozzá egy fél marék erre az időszakra már jól bevált műcsalit. Ebből egyet a zsinór végére kell rögzíteni, a bottal a vízbe dobni és utánna kitekerni. Nem nagy mutatvány ugye?
Látod, nem is kellett sokáig várni és egy gyönyörű csukát fogtál. Meg is van a vacsora főszereplője. Hogy maradjunk még? Na jó, de amit ha ezután fogunk mind megy vissza. A “felesleget" tárolja csak a folyó, ne a hűtőláda, abban sem nőni, sem szaporodni nem fog tudni és még az értékéből is veszít a fagyasztás miatt.
Kellemesen elfáradtál, a sikerélmény megvolt, jól szórakoztunk, de most már menjünk és nézzünk egy másikfajta siker után. Készítsük el a vacsorát. Mit szólnál, ha ezt a csukát sörbundában kisütnénk, készítenénk egy hozzáillő mártást, és köretként pedig burgonyapürével tálalnánk...
Ahhoz, hogy idáig eljussunk kérlek vedd ki a vízből a szájbilincsen raboskodó csukánkat. A halat a hazaszállítás előtt altasd el örökre, ne fulladozzon, ne tedd ki a lassú kínhalálnak. Fogd meg jól, tessék itt egy speciális halbunkó, mérj egy határozott ütést a két szeme közé, a kemény fejre, kissé a teste irányában. Majd egy kicsit vonaglani fog, az úszói gyenge remegésbe kezdenek, aztán végleg mozdulatlan marad. Fogd ezt a müanyag zsákot (szemeteszsák), rakd bele a halat és göngyöld be. Így a nyálkájával nem ken össze semmit és még "szaga" sem lesz az utólsó útja során.
Kert és egyéb szabadtéri "halpucoló" hely(ek) hiányában a lakásban, a konyhában fogjuk a halat felpucolni. Aggodalomra ismét semmi okod, nem fogjuk a konyhát fenekestől felfordítani a lerepülő pikkelyektől. Mert nem lesz repülő pikkely, most máshogy dolgozzuk fel a halat.
Vedd ki a halat a müanyag zsákból. Bő folyóvízzel mosd át alaposan a halála után keletkezett vastag halnyálkától. Ez azért van, mert a csuka mirigyei még ekkor is aktívak.
Aztán töröld szárazra a halat. Fektesd hasra egy vágódeszkára. Adok egy borotvaélesre fent filézőkést, (lehet szinte bármilyen kés csak az elkészítendő hal keresztmetszeténél ne legyen rövidebb). A fej mögött vágd be gerincig, aztán ügyesen metszd körbe, vigyázva a hastájékon lévő májra. Kelleni fog, igazi kuriózum. Ha megvagy, a fejet válaszd el a testtől.
Fektesd a halat az oldalára és a gerinc mentén kezdd el bevágni a farok irányába. Érezni fogod az oldalszálkák roppanását. A most kapott oldalt tedd félre, a másik oldalt fektesd a gerincre és ugyanúgy vágd végig, mint az előbb. A kiemelt gerinccsontot tedd a fej mellé.
Amíg el nem felejtjük.: a fejből emeld ki a kopoltyút, a gerinccsontot az uszonyokat mosd át és rakd el. Később akár valamilyen hallé résztvevője is lehet.
A májról az epét (az a zöld színű izé abban a csepp alakú tasakban), óvatosan, hogy a folyadék ki ne folyjon távolísd el. A megtisztított májat, pedig a halhússal együtt süsd majd ki. Ha van értékelhető ikrája, vagy teje (heréje) azokat se dobd el.
Nos, amint látod, a halból nem sok minden ment eddig veszendőbe; egy fél maréknyi belsőség és ami még hiányzik az a két halbőr pikkelyestől.
Nézzük: Az egyik oldaldarabot a pikkelyes felére fektesd le. A farok része felől egy centire vágd vissza teljesen a bőrig.
Ebben fognak majd az ujjaid megkapaszkodni a vágás megkezdésekor. (Speciális haldeszkánál fogasd be az arra szolgáló csipesszel). Az éles késed helyezd a bevágott halhús és a bőr közzé, majd lassan told végig az oldalon.
Ha ügyes vagy egyben jön le a bőr és egy gusztusos halfilét fogsz kapni. Megjegyzem a siker érdekében, ahogy megkezded a vágást, a bőrét a másik kezeddel mindíg folyamatosan tartsd feszesen, úgy mintha egy kicsit húznád hátrafelé az egész haldarabot, a kést pedig gyengéden mozgasd előre - hátra. Készísd el a másik oldallal is. Töröld szárazra a deszkát és most metszd ki a még ottmaradt csekély belsőséget. Kell ennél szebb, frissebb halfilé? És még a konyha is tiszta maradt.
Vágd fel - jelen esetben - három egyenlő darabra a filét. A hát résznél igen vastagnak tűnik a hús. A teljes és egyenletes átsűlés érdekében, (ha megkövezel is érte) teríts műanyag tasakot a halra (az esetleges repkedni kívánó húsdarabok miatt) és egyenletes vastagságúra klopfold ki. Írdalni nem kell, a csukának aránylag hosszú vékony sűrűn elhelyezkedő “y” szálkái vannak. Ha a hússal együtt megsűl és szálkás részhez érsz egyszerre többet is megfoghatsz belőlük majd egy mozdulattal kihúzhatod őket a puha húsból. Így nyerve egy aránylag nagyobb szálkamentes darabot, amit még egy kisgyermek is bátran fogyaszthat.
Az írdalás a bundás ételeknél amúgy sem kifejezetten ajánlott, mert a bunda alatt az összetört vékony szálkák nem tudnak kellően átsülni, bosszúságot okozva a szálkatörmelék fogyasztás közben.
Verd fel a megszokott módon a tojást. Tehetsz még bele sajtot, tejfölt, szerecsendiót, nem fogja elrontani. Ami viszont nem maradhat ki az a sör. Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem. Bármennyire is szereted a sört, a megsült húson egyáltalán nem fogod érezni. Amit érzel az egy kellemes, puha, könnyed ízvilág lesz.
Aztán, mint a rántott húsnál szoktad, a húst a lisztbe, onnan a tojásba, utánna a zsemlemotzsába, majd a bőséges forró olajba, de ha teheted inkább házilag sült zsírba rakd. Addig süsd míg a bunda egész jól megkeményedik mindkét oldalt. Pár perc az egész. (A megmaradó felvert tojásból most bundáskenyér készül).
Míg a halak sülnek addig nézzünk egy ideillő borzasztó bonyolult mártást. Ehhez szükség lesz tejfölre, majonézre, mustárra, borsra és, hogy egy kissé mediterrános jellegű legyen egy csipetnyi bazsalikomra. Keverd össze. Az arányokra fokozottan ügyelj!
Köretnek most burganypürét készíts, de jó hozzá a sült burgonya, a főtt rizs illetve a köles is.
Igy kívánom, hogy minden halétel legyen ünnep és ez az ünnep legalább egy héten egyszer jöjjön el számodra kedves horgász és nem horgász olvasó!
Jó étvágyat kívánok mindenkinek!
Írta: Gyöngy László